Felnőtt tartalom! B. Lindsay Belan, az éjszaka táncosnője 18+

Szingapúr
Fotó: Chris Tan

Lindsay-vel gimnáziumi osztálytársak voltunk, ma egzotikus táncosnő. A tánc, a modellkedés mellett gyermekkori álma volt, hogy utazhasson és bejárhassa a világot. Magyarországról indult hosszú útja során munkájának köszönhetően Európa számos országán kívül eljutott Amerikába, Afrikába és az ázsiai kontinens több államába. Tapasztalatairól őszinte blogot vezet, könyveket ír.

Hogy emlékszel vissza a gyermekkorodra?

Elmondhatom, hogy boldog gyermekkorom volt, sok játékkal, nevetéssel. A problémák a tinédzser években kezdődtek, amikor makacs, megzabolázhatatlan tiniként azt hittem, én fogom megváltani a világot. Az önfejűségemmel sok gondot okoztam a környezetemnek, családomnak, tanáraimnak.

Fotó: Homoga József

Régebben meséltél nekem arról, hogy milyen nehéz időkön sikerült középiskola után túljutnod. Miből merítetted az erőt, hogy hamvaidból újra szárnyalj, mint a főnixmadár?

A szülők válása sok gyereket megvisel, ez alól én sem voltam kivétel. Annak ellenére, hogy ez egy problémás időszak volt, túltettem magam rajta és nem hagytam, hogy a talaj kicsússzon a lábam alól. Onnantól kezdve arra emlékezve, hogy akkor leküzdöttem a nehézségeket, minden további akadállyal gyorsabban megbirkóztam.

A modellkedés egyfajta menekülés volt számomra, önbizalom építő, ahol mindenki rám figyelt. Gyakorlatilag 16 évesen kezdtem fotómodellkedni, akkor még csak portréfotózást vállaltam. Majd amikor betöltöttem a 18. évemet, a fotós engedélyt kért édesanyámtól, hogy akt képeket készítsen rólam. Ő bízott bennem és annyit válaszolt, hogy már nagykorú vagyok, majd eldöntöm én. Később több fotótáborban vettem részt itthon és külföldön is.

Fotó: Robert Kale

Mióta táncolsz és hogy jött az elhatározás, hogy az éjszakai szórakoztatóiparban próbáld ki magad?

A modellkedés hozta magával. Castingokra jártam, ahol sok lánnyal találkoztam, akik mindig fecsegtek valamiről. Akkor még csak annyit értettem az egészből hogy tánc, Ausztria, Olaszorszag, euró. Felkeltette a kívancsiságomat.

Szakmáidat tekintve milyen vonalakon végeztél?

Művelődésszervező-szociálpedagógia szakon diplomáztam, de már akkor tudtam, hogy nem fogok a szakmában dolgozni. A pszichológiát, kommunikációt, mentálhigiénét viszont remekül alkalmazom a vendégekkel folytatott beszélgetések során, egy menedzserem állítása szerint ez a munka az egyik legjobb szociális terepgyakorlat. Azért nem szakadtam el teljesen a segítő szakmától, párkapcsolati coach és szexuálterapeuta tanfolyamokat végeztem, és ebbe az irányba szeretném folytatni, amikor már elég volt az éjszakai életből.

Fotó: László Rácz

Nagyon nem mindennapi, igen veszélyes foglalkozást választottál, hogy fogadták a számodra fontos személyek?

A családom egyik fele elítél miatta, a másik fele támogat. Megtanultam elfogadni, hogy mindenkinek joga van a saját előíteleteihez, nekem viszont jogom van kikerülni az ítélkező, álszent, képmutató embereket.

Számomra fontos lépés volt, hogy felvállaltam azt, hogy táncolok, hiszen ha titkolom, azzal gyakorlatilag egyetértek azzal, hogy az valami rossz dolog. Pedig semmi elítélendő nincs benne. Sokan egy kalap alá veszik az emberkereskedelemmel, maffiával, pénzmosással, pedig a legtöbb helyen szerződéssel és bejelentett munkaviszonnyal vagy vállalkozóként dolgozunk. Az én munkám a vendégek szórakoztatása, se több, se kevesebb.

Fotó: Eddie Ataman

Nyilván vannak olyan szituációk, melyek megalázóak számodra. Hogyan tudsz ezeken a helyzeteken felülkerekedni, hogy lehet ezeket kezelni?

Eleinte dühítettek, de mára megtanultam kezelni őket. Időbe telt, míg felismertem, sok ferfi azért jár éjszakai klubbokba, hogy egyfajta elégtételt vegyen a nőkön valamilyen korábbi sérelme miatt és úgy gondolja ha nekünk fizet, azt mi mosolyogva tűrjük. Ha felismerem ezt a játszmát, már könnyű kezelni. A bunkóságot és az udvariatlanságot viszont nem tűröm, általában én vagyok az, aki rászól a vendégre ha például felteszi a koszos lábát az asztalra vagy a székre, ahová mi bugyiban ülünk le. Az, hogy valaki betér egy sztriptíz klubba, nem azt jelenti, hogy nem kell viselkednie. Sőt!

Kerültél-e életveszélybe munkádból kifolyólag?

Életveszelybe hála az égnek nem kerültem. Szerencsés embernek tartom magam.

Fotó: Gero Gröschel

Hogy lehetséges a te életstílusod mellett hosszútávú párkapcsolatot fenntartani?

Egy szóval: nehezen. Melyik ferfi ne álmodozna egy kacér, laza erkölcsű nőről, de amikor komolyra fordulnanak a dolgok, meghátrálnak. Hogyan mutasson be az anyjának vagy milyen mesét találjon ki rólam a gyerekeinek? Felvállalja-e a munkámat a barátai előtt és ők hogyan reagálnak? És a sok utazás, tavollét sem segíti elő a bizalom, a kötődés kialakulását.

Sokan azt mondják, ha egyszer magába szippantja az embert az éjszakai élet, nagyon nehezen tud később váltani, "normális" állást szerezni. Hogy vélekedsz erről?

Ha valaki tudatosan, célokkal vág bele, akkor nincs gondja ezzel. Sok lány kettős életet él, tanul vagy dolgozik és mellette vállal néhány éjszakát, ez nem olyan megterhelő és a felszínen megmarad a “normális” élete. Akik utaznak – mint én is – és havonta két-három hetet töltenek el különböző országokban, náluk más a helyzet. Ott nem is az éjszakai élet hatása a meghatározó, hanem az a nagyfokú függetlenség, amihez hozzaszokunk az évek múlásával, hogy oda megyünk ahová nekünk tetszik és akkor dolgozunk, amikor akarunk. Ezek a lányok általában valami vállalkozásba kezdenek, mert nem tudják feladni a szabadságukat.

Az éjszakai élet egyéb viszontagságainak, mint peldául az alkohol, drogok és felszínes barátságok nem vagyunk jobban kitéve mint azok, akik sokat járnak szórakozni. Bár nagy a csábítás és mindig vannak kivételek, a legtöbb táncos tudatosan koncentrál a munkájára és megszabja a határait. 

 

Évek óta blogot vezetsz, cikkeket írsz, két éjszakai élet inspirálta, angol nyelvű könyved is napvilágot látott: "Bedtime Stories from Stripperland" és a "Stripper and the Yakuza" címmel. Várhatóak-e következő könyvek?

Rengeteg ötletem van, csak legyen időm mindet megírni!

Kanada, turistafotó

Dél-afrikai Köztársaság, turistafotó

Izland, turistafotó

Japán, turistafotó

Bejártad a világ számos országát. Hol találkoztál a legszimpatikusabb fogadtatással és hová nem térnél vissza?

Kanadát imádtam az emberek segítőkészsége miatt, Izlandot a lenyűgöző természeti kincseiért, Ázsiaban pedig valahogy otthon érzem magam. Bármelyik országba szívesen visszatérnék, ahol eddig jártam, hisz minden egyes út más tapasztalatot tud nyújtani.

Címlapfotó: Balázs Bodócs

Hogyan lettél ázsiai cover girl?

Amit igazán megtanultam az életben az az, hogy nem is a pénz a fontos, hanem a kapcsolatok. A fotóssal, aki a magazinnak dolgozik és felkért az interjúra, még akkor kerültem kapcsolatba amikor Macaun dolgoztam. Akkor éppen elfoglalt volt és nem találkoztunk, nem fotóztunk együtt, de évekig tartottuk a kapcsolatot emailben, ami lassan barátsággá alakult.

A modellkedés igazából csak hobbi, szeretek különféle kosztümökbe bújni és átalakulni valaki mássá és egy álom vált valósággá azzal, hogy címlapra kerültem.

Fotó: Stavros Moschopoulos

A táncon, a modellkedésen és az íráson kívül szeretsz főzni, varrni, igazán sokoldalú vagy. Milyen egyéb érdeklődési köreid vannak?

Szeretek olvasni és nagyokat kirándulni a természetben, az feltölt. Amikor nem dolgozom, kerülöm a tömeget és a zajos helyeket, így meg tudom tartani a harmóniát az életemben. Amellett egyre inkább érdekel a borok világa és szívesen járok borkóstolásra. Évekig fogyasztottam a világ legjobb pezsgőit anélkül, hogy bármit tudtam volna róluk, ezt a hiányt most igyekszem pótolni.

Hogy látod magad 20 év múlva? Tudod már, hogy mivel szeretnél akkor foglalkozni? 

20 év múlva már vén leszek táncosnak! De a viccet félretéve, még nem adtam fel teljesen a családról és gyerekekről szőtt álmaimat, még ha bonyolult is a kivitelezésük.

Balogh Bea (Heaven)