Vörös Eszter Anna csodaországa

2016. január, Gödöllői Művészetek Háza, Eszter kiállításmegnyitója 
Háttér: Aranysziget, Egy új korszak álmai című képek
Fotó: Berze Péter

Eszter Gödöllőn él, az Eötvös Loránd Tudományegyetem angol-amerikai szakán végezte tanulmányait. Azok közé az újhullámos alkotók közé tartozik, akiknek munkái már az első találkozás alkalmával nyomot hagynak a szemlélőben. Egészen véletlenül pillantottam meg pár képét néhány hónapja, és azonnal megragadott egyedi, misztikummal fűszerezett stílusa.

A nagy szürrealista festő, Pablo Picasso gondolatát az „Everything you can imagine is real” vagyis "Minden, amit el lehet képzelni az valóságos" szállóigét választottad mottódnak, védjegyednek. Mit jelent számodra a művészete?

Bevallom, a mottót nem azért választottam, mert Picasso gondolata. Sőt, először forrás nélkül láttam ezt az idézetet az interneten keringeni, így később derült ki, hogy kitől származik ez a szállóige, de azonnal megtetszett az üzenete.

Arra gondoltam, hogy ez valóban így van bizonyos értelemben, hiszen gondolatainkkal, képzeletünkkel teremteni tudunk. Sokszor azt vonzzuk be, amire gondolunk, amiben hiszünk, arra vagyunk képesek. A képeim fantázia jellegét is jól visszaadja ez a mondás. Picasso munkássága egyébként nem annyira áll közel hozzám, ha választani kellene, akkor sokkal inkább Salvador Dalí világa fog meg.

Örökség

Hogy fogadta családod, közeli környezeted a választásodat, azt, hogy a képzőművészet útjára lépsz?

Nagyon fokozatos folyamat volt ez. Teljesen hobbiként indult a rajzolgatás. Először csak a közeli ismerősöknek, barátoknak mutattam meg a képeim, a közösségi médián is csak a saját idővonalamon publikáltam, aztán a nagy érdeklődés hatására hoztam létre az oldalam, amit bárki követhet, nem csak ismerősök. Tehát nem úgy kezdődött, hogy "na, akkor most én festő leszek", inkább amolyan terápiás jelleggel, kikapcsolódásnak, de aztán sokkal nagyobb visszhangja lett, mint gondoltam, és persze ez a folyamat önmagát gerjeszti, akkor már kacérkodtam a gondolattal, hogy mi lenne, ha kiállítanék egyénileg, sokszor, akár nagyobb szabású rendezvényeken, akár Gödöllőn kívül is... a környezetem egyébként nagyon támogató a mai napig, sokat köszönhetek nekik, sokat segítenek, bár küzdök én magam is rendesen, de végső soron az összefogás, egymás inspirálása és segítése szerintem elengedhetetlen.

Édes gondoskodás

Igencsak meghatározó minden kezdet a művészlélek számára. Nagyon pozitív, hogy bátorítod azokat az embereket, akiket elutasítottak, vagy nem ismertek el szárnypróbálgatásaik időszakában. Téged hogyan fogadott a kritikusabb szemű közönség?

Fontosnak tartom bátorítani a többieket, főleg, mivel sok kiskorú is követi a munkáim, és ők a legbefolyásolhatóbbak, sok a "kallódó" fiatal. Szeretném őket jó irányba húzni magammal. Az sem titok, hogy a kezdeti nehézségek nálam is megvoltak, voltak kudarcélmények, például egy-egy megpályázott kiállítási lehetőség, ahol "szakmai zsűri" bírálta el a beérkezett képeket, és abszolúte nem jutottak tovább az első körbe sem a képeim. Volt olyan kiállításom, amire 2-3 emberen kívül, akik barátok, személyes ismerősök, családtagok voltak, senki sem jött el a szervezési hiányosságok, helyszín, időpont miatt... nem volt jó érzés, de túl kell ezeken lendülni és a következő lehetőséget kutatni, figyelni.

Aránylag kevés a negatív visszajelzés, de ami visszajut, azzal sem igazán foglalkozom, mert legtöbbször rosszindulatú, alattomos megnyilvánulások, amelyeket nem a szemembe mondanak, hanem a hátam mögött, és ismerős kapcsán hallom vissza. Érdekes módon ezek a megnyilvánulások sokszor olyanoktól jönnek, akik "szakmabéliek", és nem nézik jó szemmel ezt az újfajta irányzatot, ha szabad így fogalmaznom, hogy valaki oda mer állni, és menedzseli saját magát, és annak ellenére, hogy nem ez a végzettsége, embereket képes megérinteni a képeivel, sőt fizikailag is képes a közönséget megmozgatni, kiállításmegnyitókon például. Engem a rosszindulatú megjegyzések először felidegesítenek, aztán ez hamar átalakul egyfajta dacos elszántsággá, küzdőszellemmé, amitől még jobban hajtom magam. Csak azért is. Ezt tudom tanácsolni mindenki másnak is, akit hasonló élmény ér. Persze nem megy ez parancsszóra, tanulni kell kezelni a helyzeteket, embereket, és idővel könnyebben lepereg a bántás is rólunk. Én legalábbis ezt remélem.

Tűz és jég

Milyen arányban merítesz álmaidból, és mekkora részben az ébrenléti fantáziavilágodból műveidhez? 

Alkalmanként fordul csak elő, hogy egy képet, egy koncepciót teljes egészében álomból merítek. Volt már rá példa azért, de egyfajta bevillanás, ihlet-élmény ébren is szokott lenni. Az, hogy mikor és miért és hogyan jön, az számomra is sokszor rejtély.
Régebben nagyon sűrűn rajzoltam, és egy idő után elkezdtem kicsit körbe-körbe menni. Mostanában ritkábban készítek új munkákat talán, de közben foglalkozom az egyéb dolgaimmal, így kicsit pihenni tud az agyam. A filmek, képek mellett sok zene is megihlet egyébként.

Pontosan milyen irányzathoz sorolod magad?

Nem tudom. Ti milyen irányzathoz sorolnátok? Komolyan, érdekelne. Azt tudom, hogy gyakran megkapom, hogy Burton világára asszociálnak a munkáimról. Egyébként egy ismerősöm 1-2 éve az "álomlátomások" szóval jellemezte a képeim, ez nekem valamiért nagyon tetszik. Talán azért, mert tényleg kicsit más dimenzióból jönnek a képek és a lények is, van egyfajta spirituális töltetük. De nem tudnám besorolni magam, vagy felcímkézni, amit csinálok.

Atlantisz

Hogy képzeljük el egy napodat?

Hú, sokat mászkálok, intézek. Posta, papírbolt, keretbolt, nyomda, régiségbolt, ahol az antik kereteket szerzem be, mind gyakori állomásaim. Egyrészt, ha olyanom van, szívesen leülök festeni, de ha nem, akkor intézem az ékszer-vonallal kapcsolatos dolgokat. Az oldalam menedzselése, a munkáim megosztása is elég sok időt igényel, de muszáj hogy pörögjön.

Persze azért rugalmas az időbeosztásom, ki tudom aludni magam, de például nekem nincs olyan, hogy hétvége, ha akkor is kapok üzeneteket, érdeklődéseket, akkor is válaszolni szoktam.

Fontos, hogy emellett aktív közösségi, társasági életet is élek, szeretek sok rendezvényen jelen lenni, szeretem a pezsgést, a helyi művészeti körökben mozogni, és persze időt tölteni a szeretteimmel, barátaimmal is.

Mikor vagy az alkotáshoz legihletettebb pillanatokban?

Nem tudnám megmondani, de gyakori, hogy inkább az esti órákban ülök le. Talán azért, mert későn kelő-későn fekvő típus vagyok. Régebben, mondjuk olyan 2-3 éve egyébként lelki állapothoz is köthető volt az ihletettség. Sokszor akkor ültem le rajzolni, ha valami elől el akartam menekülni ebbe a másik világba, és rég megélt szomorú élményeket, bánatot dolgoztam fel sok képemben. Azóta persze kevésbé komorak a képeim, mert az életem is jobb mederben zajlik.

A béke egy múló pillanata

Mit találtál eddig a legidőigényesebb, legnagyobb kihívással bíró feladatodnak?

A kiállítások rendezése, szervezése, mozgósítás mindig nagyon fárasztó feladat. Pluszban az izgalom is hozzá, ami sosem múlik el teljesen, bármilyen rutinos az ember. 

Egy-egy megnyitó lebonyolítása is sokat kivesz belőlem. Vagyis ez furcsa dolog, mert fel is tölt, de ki is fáraszt. Főleg a legutóbbi budapesti kiállításomon éreztem, hogy nagyon sokan vagyunk, mindenki engem szeretne vagy egy közös kép erejéig, vagy nyomatvásárlás miatt elcsípni, és száz felé kellett szakadnom. Azt hiszem, lassan nem egy emberes feladat ez az egész.

Mi mindent készítesz jelenleg? Milyen anyagokat használsz?

Sokmindent. Vagyis egyre több mindent. Dolgozom vászonra és papírra is a mai napig, akrillal, fekete tűfilccel, fehér zselés tollal, van, hogy színes ceruzát és porpasztellt is használok kiegészítésnek. Lenyomatok (úgynevezett art printek) és egyre több munkámból vannak, egyre többféle méretben. Ami újdonság, az a medálok, gyűrűk, kulcstartók.

Ezeket egyszerű fémötvözetes foglalatokba illesztem, a képeim mini matricáira pedig üveglencse kerül. Nem az alapanyagok, inkább a mintáim és a hozzájuk illő foglalat (amitől miniatűr keretezett képnek tűnnek) "viszik el" ezeket a kiegészítőket. Tervezek még több mindent is kiegészítő-fronton a képeimmel a későbbiek során.

Rejtélyes idegen

Van-e kedvenc témád, mi a leginkább visszatérő motívumod?

Mindent szeretek, ami misztikus, sötét, sejtelmes, varázslatos, álomszerű. Azok a motívumok, melyet régóta kísérnek, a fenyő(erdő), a szarvas, a nyuszi, a farkas, a ló, a csillagok, galaxisok, a lámpások, villanykörték, és persze a Hold. A Holdnak érdekes mitológiája is van, a nőies energiát jelképezi, míg a Nap a férfiasat. Általában teliholdat ábrázolok a képeimen.

Kiemelném még a lebegő szigetet, mint motívumot, amit szintén előszeretettel használok. Vegyes témájúak a képeim, hiszen vannak társadalomkritikai, környezetvédelmi, állat-ember, állat-állat, és ember-ember viszonyát feldolgozó képek.

Szeretem a szerelmi témájú képeimen úgy ábrázolni a karaktereket, hogy egymásba fonódnak, levelekkel, indákkal, vagy a mellkasukból virágok, indák hajtanak ki, "kivirágzanak" egymástól és az érzéstől. Szerintem ez a valóságban is így van, akár kölcsönös az érzés, akár nem, sokat tud adni. 

Mely városokban voltak kiállításaid és hol várhatóak a közeljövőben?

Ha visszagondolok a kezdetekig: Aszódon, Veresegyházon, Budapesten (több alkalommal), Tatán, Békéscsabán, Gödöllőn is több ízben, most szeptemberben pedig Pécsre megyek, utána Budapest, 

utána ismét Gödöllő, majd -ha minden igaz- tavasszal Vecsésen fogok vendégszerepelni.

Ének a szerelemről

Milyen felületeken érhetnek el az interneten a munkáid iránt érdeklődők?

Főleg a közösségi oldalakon, elsősorban a Facebookon (www.facebook.com/eszterannaswonderland), illetve Instagramon (instagram.com/eyciirve) vagyok aktív, weboldalam úgymond csak mutatóba van.

Milyen egyéb érdeklődési köreid vannak?

Szeretek természetközelben lenni, ha van rá lehetőségem, nagy állatbarát is vagyok, szeretek moziba is járni, főleg fantasy vagy kalandfilmeket nézni, szeretem a színházat is  (amatőr szinten színjátszom is egy helyi társulatban már több, mint egy éve), és a koncerteket, táncelőadásokat... A könyveket sem vetem meg, bár manapság nem igazán van kapacitásom sokat olvasni.

Eszter szobájában, alkotásai előtt

Mik a távlati terveid?

Szeretnék országosan, majd nemzetközileg is ismert, és elismert lenni, szeretnék minél többeket elérni a munkáimmal, inspirálni az embereket, minden értelemben értékes ismeretségeket kötni, szép élményeket szerezni, bevonzani a hozzám hasonló gondolkodású embereket, és együtt is alkotni valami különlegeset, valami kiemelkedőt, ami felrázza a világot, ami elvarázsolja az embereket, ami szebb hellyé teszi ezt a bolygót...
És ha gyermekeim lesznek egy napon, akkor nekik is továbbadni ezt az örökséget, ha nem is konkrétan az EYCIIR-t, de a művészet, az alkotás szeretetét, bármilyen művészeti ágban is leljenek örömöt majd.

Igen, valami ilyesmire vágyom.


Balogh Bea (Heaven)

Fotók: Berze Péter 1., Vörös Eszter Anna saját fotók 2-9.

Nagy Izidorné Batta Szilvia alkotói munkája

Nagy megtiszteltetés ért, hogy blogom vendégei között üdvözölhetem a következő alkotót. Idestova harminc éve ismerem, általános iskolában első tanító nénim volt. Bemutatását rendhagyó módon, önéletrajzával folytatom. Egy igazán szerény, közösségért sokat tevő, sokoldalú hölgyet ismerhet meg az olvasó.


Nagy Izidorné Batta Szilvia a nevem. Mátranovákon születtem, itt a helyi általános iskolában tanítóként kezdtem.

Gyermekkoromtól szerettem rajzolgatni. Sok portrét készítettem, főleg csak ceruzával. Szerettem volna képezni magam, de akkor nem volt rá módom. Iskolánkban alsó tagozatban tanítottam. Nem volt rajztanárunk, így engem bíztak meg a rajztanítással. Szerettem megláttatni a szépet, megmutatni a hogyan-t, s boldoggá tett, ha az alkotás örömét láttam a gyerekek szemében. Művészetet tanítottam, szakköröket vezettem. Iskolai, községi rendezvényekhez dekorációt, a helyi Premier Ifjúsági Színpad előadásaihoz díszleteket készítettem.

Saját magam képzésére munka és család mellett nem volt időm, módom, csak sóvárogtam: de jó lenne többet tudni, alkotni, mint a nagyok! Könyvekben búvárkodtam, autodidakta tanultam.

2004-ben a Nógrád megyei Pedagógiai Intézet által kiírt képzőművészeti pályázaton egy tollrajzom különdíjas lett. Ez az év mérföldkő lett az életemben. Barátaim, munkatársaim biztattak, ideje képezni magam! Több alkalommal részt vettem a Szőnyi István Szabad Iskola kurzusain, Zebegényben és Óbudán is volt kiállításunk. Nyugdíjba vonulásom óta van időm alkotni, alkotó csoportokba járni. Legfőbb technikáim: grafit, toll, pasztell, olaj, akril. Szeretek fotózni. Képeimen megőrzöm a körülvevő táj szépségét, hegyeket, csörgedező patakokat, fiatal és idős embereket, virágok, gyümölcsök hívogatását, mindent, ami a lelkemnek kedves. Ezeket az emlékeimet szeretem megörökíteni alkotásaimban. Magamat realista festőnek tartom. 16 önálló és sok csoportos kiállításon vettem részt munkáimmal. A bátonyterenyei ART11 Alkotó Társaskör tagja vagyok sok éve. Alkotó táborokban mint művészeti vezető is részt vettem Szorospatakon és Bárnában. Jelenleg több NET-es képzőművész csoportnak is tagja vagyok. Képeket raktam fel, s legutóbb meghívást kaptam egy csoportos kiállításra a Király Klub Galériába Budapestre és most több festőművész részére létrehozott albumhoz küldöm képeimet.

Pár különdíjjal jeleskedhetem, de az idén megkaptam a község elismerését is egy oklevéllel.

Évek óta alkotó napokat szervezek nyaranta az otthonomban. Szakköröket vezetek nyugdíjas alkotótársaimnak, azoknak, akik szívesen képezik magukat. Szeretem ezeket a foglalkozásokat. Sokat nevetgélünk egy-egy félresikerült vonalon, s boldoggá tesz, ha látom az alkotás örömét a foglalkozás végén.

Ezen a nyáron egy régi álmomat sikerült megvalósítani. Kis falumban sok ügyes kezű ember él. 2004-ben egy kis kiadványt készítettünk az akkori alkotókról, s én tudtam, sokan kimaradtak a füzetből. Szerettem volna egy találkozót  a mai alkotókkal. Összehozni helyi és vendég-alkotókat, pár képpel, alkotással, hogy megismerkedjünk egymás munkájával, s készítsünk egy közös kiállítást. És sikerült! Sokan elfogadták meghívásomat, eljöttek a találkozóra hozzám, s másnap a művelődési házban megrendezett kiállításra is, ahol a jelenlévők előtt mindenki bemutatkozhatott. Azt mondják, az apró örömök teszik boldoggá az embert. Igen, így érzem én is.


Nagy Izidorné Batta Szilvia alkotásaiból:

Ott túl, a csodás Alpok

/Csendélet/ Muskátlicsokor köcsögben

Vízparton, szárazon

/Portré/ Őszül a vén betyár

Tél tél zúg a szél

/Csendélet/ Csendélet dinnyével és kukoricával I

Bogáncsok közt

/Portré/ Attila III

Ködös sétány II

Balogh Bea (Heaven)


Fotók: Nagy Izidorné Batta Szilvia saját képei

Sebestyén András autodidakta festőművész bemutatkozása

Sebestyén András autodidakta festő Székesfehérváron él családjával. Témái igen széles skálán mozognak. Az emberek megfestésén, a szürreális víziókon, vagy a tájképeken át, többek között fotós kellékek készítésével, karórák számlapjának dekorálásával foglalkozik. Utóbbiakat társával, Fodor Krisztián békéscsabai óragyűjtővel készítik.

Mi volt az a sugallat, ami elindított a képzőművészet útján?


Hm… Jó kérdés. Visszaemlékezve általános iskolás koromra, érdekelt a rajz és a festészet. Általános iskolában az akvarellezést és a temperafestést szerettem igazán. Már akkor is a rajztanárom elkérte a képeimet, hogy megmutassa más osztályokban. Mindig alkotáskényszerem volt. Valahogyan mindig megtalált a festészet. Iskolás éveim alatt heti egyszer volt rajzszakkör. Amikor már dolgozni jártam, akkor is volt, hogy egy-egy képet festettem. Majd akkori barátnőm, azóta feleségem és a szüleim bátorító szavai sarkalltak arra, hogy többet alkossak, mert szép dolgokat festettem. Így veselkedtem neki a festészetnek 2000-ben.

A világítótoronynál, 20x30 cm, olaj, farost

Családodban megtalálható a művészi véna?


Szüleimtől én is kérdeztem, de csak a kézügyességet említették a déd és nagyszüleimnél.

Székesfehérvár 2006, 30x40 cm, olaj, farost, Magántulajdon (Los Angeles)

Milyen technikákat alkalmazol, és milyen anyagokkal dolgozol?


Leginkább olajjal dolgozom, de mostanában a vegyes technikát is alkalmazom.


Mik voltak az első tárgykörök, amelyeket vászonra álmodtál?


Régebben másolatokat festettem. Például ikonokat és híres festők festményeit, de festettem olyan témákat, amit már én fotóztam.

Egyiptomi jelenet, 120x90, olaj, farost, Magántulajdon (1)

Honnan merítesz inspirációt egy-egy új alkotás megszületéséhez? Mi szolgáltat alkotói ihletet?

Mostanában leginkább a régi emlékeim, megfigyeléseim a természetből, illetve van nagyon sok kirándulás, nyaralásból visszamaradt fotó, amit témaként fel szoktam használni.

Balaton 8., 20x15, olaj, farost

Melyik témát volt a legnehezebb megvalósítani eddigi műveid közül? Van-e kedvenced?


Talán a vadas festményemnél az állatok anatómiája illetve a szőrzetük, ahogy a természetben láthatod, vagy egy épület részletei jelentenek nagy kihívást számomra.

Téli magány 3., 15x20 cm, olaj, farost

Vannak-e példaképeid a festőóriások közül?


Több is van, már nem élő, nagy külföldi és hazai festőóriások és kortárs festők is, de nem szeretném nevesíteni őket, mert szerintem nem lehet különbséget tenni közöttük, hogy jobb és legjobb. Ők azok, akik a munkájuk és az életük szakaszaiban műremekeket hoznak létre a saját stílusvilágukban.

Ikon 5., A pásztorok imádása,30x40 cm, olaj, farost, Másolat, Magántulajdon Bodajk városa

Kiktől fogadsz el tanácsot, avagy építő jellegű kritikát?


Mindenkitől, de úgyis a magam feje után megyek.

Teremtés, 50x70 cm, akril, vászon

Hol tekinthetők meg kiállításaid?


Jelenleg nincs, de partnerboltjaim vannak, ahol értékesítik a festményeimet. Utoljára a Budai várban volt kiállításom egy borvacsorával egybekötve.

A festészeten kívül milyen egyéb területek iránt érdeklődsz?


Egyszóval minden érdekel, amivel értéket teremtünk. Most jelenleg az órák világa kerített hatalmába. Ezért is szeretnék egy kiállítást, hogy meg tudjam mutatni a kíváncsi, érdeklődő szempároknak, hogy mit jelent nekem az egyedi órák festése.
Ezen kívül különleges kérésekkel kerestek meg, ami nem konkrétan a festészet, hanem kreativitás és a látvány fontos részei. Ilyen többek között céglogó, borcímke, névjegykártya, arculat tervezése, fotós kellékek, díszletek festése.

Melyik volt életed legemlékezetesebb napja?


Ha magánéleti dologra gondolsz, akkor esküvőnk napja, illetve a gyermekeim születése volt a legemlékezetesebb. Ha szakmai oldalt nézem, akkor pedig a Budai várban, illetve Kisnémediben rendezett kiállítást említeném.

Fotós kellékek, díszletek

Van-e olyan régóta dédelgetett álmod, olyan, ami egyelőre nem öltött kézzelfogható alakot, de a későbbiekben meg szeretnéd valósítani?


Természetesen van! Egy saját magángalériát szeretnék, a többiről pedig megvalósulás után egy újabb riportban szívesen mesélek.

András weboldala:  http://www.festoklub.hu/

Facebookon: Fodor Krisztiánnal közös csoportban, "WatchArt" név alatt szintén megtalálható.

 
 Balogh Bea (Heaven)


Fotók: Sebestyén András képei 1-11., Vörös-Csuta Andrea 12.